Bár a Bridgerton család a romantika kedvelőit és a kosztümös filmek rajongóit igyekszik megszólítani, nem lehet elmenni a tény mellett, hogy Julia Quinn regényeinek feldolgozása igencsak modernre sikerült. A giccses díszlet és a szép ruhák kedvelői nem maradnak hoppon, de szerencsére azért történet is jutott a kosztümök mellé. Bálok, úri huncutságok, titkos összenézések, Bridgerton család 2. évad.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Már az első évadban világossá vált, hogy ez a kosztümös sorozat nem fogja figyelmen kívül hagyni mai korunk liberális szemléletmódját, és úgy próbál meg szórakoztatni, hogy közben igyekszik igazságot tenni az egymástól eltérő bőrszínű emberekhez való hozzáállást illetően. Az érzékenyítés jegyében az alkotók úgy gondolták, így már teret tudnak adni olyan színészeknek is, akik a teljes és tökéletes korhűségre való törekvés esetén pusztán bőrszínüknél fogva nem vállalhattak volna szerepet ebben a sorozatban. Ez a törekvés leginkább az első évadban volt feltűnő, hiszen a sorozat újított abban, hogy rendhagyó módon igencsak szabadon értelmezett egy történelmi tényt, amelyre végül az egész széria szokatlanságát felhúzta: III. György király nejének, Zsófia Saroltának felmenői között megtalálható Margarita de Castro e Souza, egy 15. században élt nemesasszony, aki a portugál királyi család fekete ágához tartozott. Bár a történészek máig vitatkoznak arról, ez mennyire megalapozott, mégis alkalmat adott rá, hogy a sorozatban egy színesbőrű színésznőre (Golda Rosheuvel ) bízzák a szerepet. A királynéi rokonság így bekerülhetett az angol arisztokráciába, és semmiféle megbotránkozást nem kelt, mivel a Bridgerton világában a színesbőrű hercegek és főnemesek az udvar mindennapos részei.
A második évadban viszont egy ennél is sokkal hihetőbb mozzanattal emelték be a szereplőgárdába a sokszínűséget, hiszen a szerelmi ügyekbe bonyolódó Sharma család Indiából tér vissza Angliába, hogy legfiatalabb hölgytagja férjet fogjon magának. Ez remek alapot teremtett arra, hogy tehetséges, indiai és tamil gyökerű színésznőket foglalkoztassanak. Ennek ellenére bizonyára lesznek olyan nézők és nézői vélemények, amelyek számon kérik majd A Bridgerton családon a történelmi hitelességet, de azt tanácsolnám nekik, hogy próbáljanak meg afféle alternatív történelmi idővonalként tekinteni a sorozatban látható 19. századbeli Angliára. Mert ha sikerült elfogadni a szereplőket, akkor máris élvezhetik majd a közöttük lévő bonyodalmak és érzelmek kavalkádját, hiszen éppen ez lenne a sorozat célja. Nem geneológiai vitákat akar szítani a rajongók és fanyalgók között, hanem klasszikus romantikus elemeket és szituációkat bemutatva elmesélni egy újabb történetet szerelemről és a becsületről.
Az új évadban ugyanis folytatódnak a Bridgerton-gyermekek személyes történetszálai, ám ezúttal a család fejének számító Anthony (Jonathan Bailey) kerül a középpontba, mint alkalmas feleséget kereső, gazdag vikomt.
HIRDETÉS
A báli jelenetek és parkbeli séták kiválóan alkalmasak arra, hogy a megfelelő díszletbe helyezve mutassák meg, ahogyan két, egymást nem szívlelő fiatal nagyon lassan, illendő gesztusok mellett, és mélyreható összenézésekkel, el nem csattanó csókok mentén araszoljon egymás, és a már kezdettől fogva sejthető végkimenetel felé.
A szerelmi háromszög, a Shamra-lányok (Charithra Chandran, Simone Ashley ) közötti őrlődés, és a családi titkok minden aspektusa alapos vizsgálat alá kerül, és a részenként több mint egy órás játékidő ad is rá lehetőséget bőven, hogy az elfojtott érzelmeket és vágyakat a néző elé tárja.
Mint minden műfajnak, úgy a történelmi romantikusnak is megvannak a maga kívánalmai, amelyeket a Bridgerton második évada szó szerint be is tart. Lovagiasság, udvari etikett, kissé merev és kötött tánclépések. A hölgyek kompromittálásának lehetőségei és annak következményei egyaránt helyet kaptak, csak úgy, mint a két évadon átívelő történetszál a társasági pletykákkal foglalkozó arctalan Lady Whistledown vitriolos értesítői.
Az új évadban az ismert panelek mellé társul még némi nőjogi mellékszál is, és vélhetően ez a vonulat nem is fog elsikkadni a következő évadokban sem, mivel éppen az egyik Bridgerton lány karaktere teremt alapot arra, hogy a sorozat pár percre kilépjen a színes ruhák és művészi virágcsokrok díszletéből, és ízelítőt adjon titkos politikai gyűlésekről, kétes közbiztonságú nyomdaműhelyek pamfletjeiből.
Ami a vibráló erotikát és az ágyjeleneteket illeti: kissé visszafogottabb irányba mozdultak el az alkotók, és a testiség helyett sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a két főszereplő közötti kémiára, ami igencsak működőképesnek bizonyult. A szereplőgárdából ők ketten, illetve az idős özvegy intrikust, Lady Danburyt alakító (Adjoa Andoh) hozták leginkább a rájuk szabott figurát, de alapvetően minden színész stabilan erős alakítást nyújtott a maga szerepében, noha érzékelhető, hogy egyes karakterek már türelmetlenül várják, hogy középpontja kerülhessenek.
A siker szinte garantált, és muníció is van bőven, hiszen a sorozat alapjául szolgáló regényfolyam nyolc kötetet számlál. A Jane Austin-korszak kedvelői egy percig sem fognak unatkozni az új Bridgerton család évad megtekintésekkor, mindenki másnak pedig kellemes kikapcsolódás tavaszvárás mellé.
