Hoszoda Mamoru japán rendező filmjeit olyan várakozással várják világszerte, mint a “japán Disney”, a Ghibli Stúdió szintén családbarát köntésben mély témákat feldolgozó egész estés animációit. Az idő fölött járó lánnyal (2006) világhírnevet szerző Hoszoda fokozatosan tört ki az animefilmek konvencióiból, kezdve A fiú és a szörnyeteggel. Kitérője, a 2018-as Mirai – Lány a jövőből – ami az új testvér érkezését dolgozta fel nagyon is földhözragadt módon – után Hoszoda ezúttal visszatért a túl jól megszokott mély témák és az animekonvenciók ezerszeres kicsavarásához új, a Cannes-i filmfesztiválon 14 perces vastapsot kiérdemlő BELLE: A sárkány és a szeplős hercegnő.
A BELLE annyi témával és motívummal érkezik a legelső percekben, hogy a nézőt akaratlanul is elfogja a gondolat, hogy hogyan fogja mindezt kezelni a film a 2 órás játékidőben?
A fiktív U-val van itt közösségi média kritika/paródia, A szépség és a szörnyeteg áthallások a két főszereplővel, továbbá traumafeldolgozás és a felnövéstörténetek kötelező állomásai is. Hoszoda, hasonlóan A fiú és a szörnyeteghez, itt is gond nélkül fűzi össze azt, amiről beszélni szeretne, sőt minden egyes témán belül tud meglepőt is húzni.
A történet két jól elkülöníthető szálra bomlik – ebben sokat segít a két stílusú animáció is. A Chizu animációs stúdió letisztult, hagyományos animés animációja és a főleg számítógépes animációval dolgozó virtuális világ él egymás mellett, utóbbi Jim Kim (Jégvarázs, Aranyhaj, A hős6os) karakter designjával és Eric Wong háttérvilágával kiegészülve. Az animációt Nakamura Kaho gyönyörű hangja (Belle/Suzu szinkronhangja) teszi érzelemteli egésszé.
Az elkülönözés, és a virtuális valóság fantasy-jellege ellenére is a két történet csak látszólag fut egymás mellett párhuzamosan, amivel jól rímel a saját digitális valóságunkra: hiába kézzel nem fogható az egyik, mégis hatással van a való világra.
Egy virális koncert vagy bully user is hírértékkel bír, a gonosz kommentek, a túlpörgő influenszerek, az önjelölt igazságosztók jelenléte is okozhat kellemetlenségeket a felhasználók civil életében, nemcsak az online térben. A social media idegesítő tulajdonságai többször humorforrást adnak az animében – elég csak Justin nevű szereplő mögött felsorakozó ezeregy szponzormárkára, vagy a mindenféle vélt vagy féligazságokra alapozott összeesküvés-elmélet gyártásra gondolni, amit a Sárkány felbukkanása gerjesztett a U-ban. Mindezek mellett Hoszoda meglepő módon nem az árnyoldalra hegyezi ki történetét, hanem arra, hogy minden rossz ellenére is tud segítő lenni egy ilyen gigavirtuális valóság.
A közösségi médiás kalandozás mellett Hoszoda Suzu való világbeli karakterfejlődését se hanyagolja el. A virtuális énekes karrier ellenére olyan hétköznapi lány, mint bárki más: nem találja helyét a suliban, kevés a barátja, és ezt próbálja valamennyire ellensúlyozni a közösségi médiával. A film végére az ő, belül felnőttebb énjével nézünk szembe a vásznon, ám az idevezető út sem a megszokott coming-of-age sztori mentén halad, hiába hitetik el ezt a jól ismert karaktertípusok (szintén kívülálló barátnő, menő lány, a nagyon bejövős fiús) és szituációk (pirulás, kerülgetés, suli pletyka). Suzu szomorúságának alapja édesanyja számára értelmetlen halála, aminek feldolgozása az igazi kihívás előtte, nem is feltétlen a beilleszkedés vagy a nem-éneklés kérdésköre, hiszen minden bajának ez a kikezdhetetlen alapja. Hoszoda nem mutat meg mindent ebből az útból, hanem a néző Suzuval együtt döbbent rá, mik voltak azok a lépések, melyek végül a teljes feldolgozáshoz, a megbékélés állapotához vezettek. A történet felépítése ezen a téren is annyira okosan kimért, hogy a már említett témák mellett ez is gond nélkül megfér, sőt tökéletesen belesimul mindenbe, amit a BELLE elénk tár.
A témakavaldák mellett az anime animációs fronton is számtalan érdekességet tartogat. Hoszoda új animációs filmje egy, a mai vezető animációs fellegvárak közös csúcs-kooprodukciója.
A japán Chizu mellett a rendező meghívta az ír Cartoon Saloonból Tomm Moore-t és Ross Stewartot (A Kells titka, A tenger dala, Farkasok népe), de a már említett Jim Kim és további Disney animátorok is segítették életre hívni BELLE-t.
Utóbbi nemcsak a Jégvarázs-Aranyhajt idéző karakterdesignban nyilvánul meg, hanem ikonikus Disney animációs filmek megidézésében. Egy-egy jelenetben visszaköszön a Jégvarázs (pl. amikor Belle be akar menni Sárkány virtuális kastélyába, de az kizárja őt), de az igazi Disney-hommage-t a Szépség és a Szörnyeteg rajzfilm ikonikus bálterem jelenete képviseli. A jól ismert jelmezek, rózsák és táncon túl szimbólumaiban is megidéződik a mese, hogy aztán Hoszoda ezekből a jól ismert elemekből se a várható kötelezőt hozza, hanem valami merészet.
A BELLE: A sárkány és a szeplős hercegnő sokrétegű, Hoszoda Mamoru legjobb filmjeivel mérhető animációs film, amit nem szabad kihagyni, még akkor se, ha valaki ódzkodik az animéktől. Sokat vállal, de azt a sokat tisztességgel és közel hibátlanul végigviszi, miközben bőven bizonyítja, milyen kreatívan is tud az anime formátum komoly témákról mesélni.
