Képregény

Ezeket a képregényeket mérik meg az idei Alfabétán

A Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál már másfél évtizede a legfontosabb eseménye a hazai képregényes és képregényrajongó közösség számára. Ilyenkor osztják ki hazánk legrangosabb képregényes elismerését, az Alfabéta díj-at, mellyel az előző év legkiválóbb magyar képregényeit díjazza a szakmai zsűri. Bevizsgáltunk néhány jelöltet, és idén kifejezetten érdekes lett a felhozatal. Na, de vajon melyik a legjobb?

Pilcz Roland: Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai 1. rész – A csapda

A „magyar Indiana Jones„, azzal a különbséggel, hogy Pilcz Roland legújabb szerzeménye nem pusztán magyar viszonylatban jó (de abban nagyon).

A Kalyber Joe történetek önállóan is élvezhető spin-off/előzmény képregénye egy, az Indiana Jones filmek ihllette old-school kalandtörténet. Laza, ámbár kissé esetlen kalandorral, kapzsi és hataloméhes gazfickóval, talpraesett, de kissé rideg női hőssel és egy legendás kinccsel, aminek nem szabad rossz kezekbe kerülnie. Pilcznek pedig érezhetően a kisujjában vannak ennek a műfajnak az  elemei. A karikatúraszerű, kissé rajzfilmes és meglehetősen ingergazdag képi világ filmszerű dinamikával, céltudatosan szővi a cselekményt. Noha a karakterek egyelőre nem lépnek túl tipikus kalandfilmes archetípusokon, a képregény tudatos retro hangvétele és finom humora miatt ez így popnt remekül működik.

A Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai egy ízig-vérig műfaji képregény, iszonyú igényességgel és pont annyira szórakoztatóan papírra vetett – a legnemesebb értelmében vett – B-film. Szerencsére egy füzetnyi folytatás már biztos, – a Képregény fesztiválra meg is jelenik- arra pedig próbáljunk nem gondolni, hogy egy ilyen minőségű képregény, ennyi idő alatt máshol már minimum a hatodik részig jutott volna. (Pongrácz Máté)

Koska Zoltán: Új új képregények

Koska tavalyi füzete tulajdonképpeni folytatása a 2016-ben megjelent „Új képregények” című kiadványának, melyet Bayer Antal anno így jellemzett:

Az egyszerűen Új képregények címet viselő gyűjteményt úgy tudnám legtalálóbban jellemezni, hogy: Magyarország legjámborabb képregényrajzolójának dühterápiája.

E második képregény is hasonló tematika mentén íródott, antológiaszerűen elmesélt, sok kicsike történettel melyek jó részében Koska szakmai, párkapcsolati és úgy en bloch társadalomkritikai észrevételeit osztja meg az olvasóval. Rövid kiadvány, mégis sok személyes történet fért bele. Cinikus, szarkasztikus, gúnyos, maró humor hatja át a paneleket – még akkor is, mikor már-már igazán mélyen járunk Koska agyában és szívében – mivel a poént jellemzően mindig a végére tartogja. Ráadásul Koskának továbbra is nagyon fontos az intertextualitás, ezért – ahogy korábban is – Disney-től, Cseh Tamáson át Márquez-ig megidéz néhány nagyvolumenű figurát, hogy saját gondolatait rájuk szabadítva, valami harmadik értelmezést hozzon létre. Egyedül a rajzok, és a beírások kifogásolhatóak a kiadványban, mivel a gyors, kroki-szerű, skiccelt panelek néha zavaróan káoszosak, a szövegek pedig néha egyszerűen olvashatatlanok. (Zsótér Indi Dániel)

Lénárd László: Másnap – Felejtés országa

Napjaink változatos, színes, dinamikus ingerekben szinte már feldolgozhatatlanul gazdag világában kifejezetten bátornak hat az a képregénykísérlet, amelyet Lénárd László végrehajtott ebben a formátumában is rendhagyó, kisalakú, vékony könyvecskében. A vezető trendekkel szembemenő alkotói magatartást elsősorban nem a fekete-fehér rajzok képezik, hanem az átlagos és nagyon magányos kisember napi rutinját bemutató, végletekig egyszerű, hétköznapi történet és a kizárólag vizuális elbeszélési mód. Igen, Lénárd László egyetlen árva betűt sem használ fel képregényéhez. Mindennek fényében a Másnap – Felejtés országa kísérletező műként felhívja magára a figyelmet, ugyanakkor egyedisége dacára nem képes igazán kiemelkedővé válni. A kicsi kötetecske aprólékosságot nélkülöző, felületes rajzaival, párbeszéd- és belsőmonológ-mentes narratívájával és bárminemű fordulatot vagy tanulságot nélkülöző befejezésével erős hiányérzetet hagy maga után. Mintha egy majdani képregény vázlata lenne. Az átlagember szürke magányosságát hatásosan érzékeltető atmoszférája miatt azonban mégis érdemes végiglapozni. (Hári Dániel)

Somogyi György és Tebeli Szabolcs: Helka – A Burok-völgy árnyai 1.

A kevés, magyar mesevilágra alapozott fantasyk sorát gyarapította Nyulász Péter 2011-ben, amikor megjelent a Helka trilógia első kötete. A tihanyi Soktornyú Kastélyban élő Helka hercegnő kalandjai még két kötetben folytatódtak, tavaly pedig képregény formájában is megelevenedtek Somogyi György és Tebeli Szabolcs értelmezésében.

A Helka képregény önmagában érdekes színfoltja a magyar felhozatalnak, és azt a piaci rést is képes lehet betölteni, ami jelenleg a gyerek képregények piacán tátong. A rajzok színesek és kedvesek, még ha többnyire a sötétebb színek is dominálnak. Ugyan a történet adott, de a magyar népmesék és a fantasy regények hagyományai jól megférnek egymás mellett. A Somogyi-Tebeli páros adaptációjának egyetlen hátránya a darabosnak ható történetvezetés – bár mentségükre szóljon, nem volt könnyű dolguk. Egyszerre kellett felvezetniük a Helka regények hátterét az új események bemutatásával is. Viszont hiába szerepel mindkettő jól elkülönítve a képregényben, olykor nehéz összekapcsolni a különböző információkat, mert a cselekmény tempója nem biztosít elég teret hozzá.

Mindezek ellenére a Helka egy hiánypótló kötet, ami egyszerre ismerős de újszerű helyszínre viszi az olvasót: a magyar népmesék és a klasszikus fantasy birodalmába, ahol a Balatonban vízi tündér él, a Bakonyban pedig Gandalf-szerű varázsló és koboldok sütnek szalonnát. (Scheirich Zsófia)

Kép forrása: Kilencedik

Somogyi György, Dobó István, Tebeli Szabolcs, Bárány Áron – Kittenberger II. – A hiéna átka

Kittenberger II. – A hiéna átka olyan szépen kivitelezett, az átlagos befogadhatóságnál egy picivel komplexebb, de fordulatos képregény, ami akár egy készülő történelmi hatású film storyboardja is lehetne. Nem véletlen a párhuzam, hisz Somogyinak, aki forgatókönyvíróként dolgozik, nem lenne ismeretlen a terület. Pláne ha figyelembe vesszük a történetben meglévő ármány-szerelem-kaland-humor-akció-stílus arányát. Mintha az alkotók egy filmet készítettek volna elő ezzel a füzettel.A Kincsem utána a Kittenberger simán lehetne a következő steampunk elemeket tartalmazó, történelmi ihletettségű magyar film, mivel a készítői olyan gazdag és értékes alapanyagot hoztak össze, amire egyszerűen nincsen példa a magyar képregényes szubkultúrán belül. (Zsótér Indi Dániel)

Ez a képregény a válasz arra, hogy milyen lehetne a magyar történelmi film

Hegyi Olivér – Dia

A Dia sok szempontból különbözik egy hagyományos képregénytől, plédául azért mert feltűnően sok benne a prózai rész, ami végigkíséri az egész kiadványt, és amelyek a címszereplő belső monológjai. Hegyi Olivér animációs rendező aránytalan, firkaszerű gyerekrajzra emlékeztető képei pont olyanok, mint Dia, az érettségint túl lévő gimnazista lány gondolatai. Így kép és szöveg egysége bár tökéletes harmóniában van, a befogadói oldalt kihívások elé állítja. Ugyanakkor Hegyi képregnyében az az egyik legcsodálatosabb, hogy a szerző mennyire jól ismeri ezeket a „tipikus mai fiatalokat”. A szokásaikat, a nyelvezetüket és a problémáikat, teljesen olyan érzése van az olvasónak emiatt, mintha csak egy tinilány naplóját olvasgatná. A kötet legnagyobb erénye ezért főleg az írott részek, ahol Dia a társait elemzi, a saját helyzetét vizsgálgatja és reménytelenül el van keseredve, mivel nincsen egészen tisztában érzéseivel az egyik osztálytársnőjét illetően. Hegyi remekül játszik a feszültséggel, a két lány közötti távolság és közelség bemutatása mind prózai, mind pedig képi szempontból is ügyesen felépített. Ráadásul, akármilyen nyomorúságos is a tinédzserlét, rengeteg humor van benne. (Zsótér Indi Dániel)

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.