A 20 évvel az első rész után érkező inváziós-mozi igen feledhető alkotás.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezt most lőtte a Hubble! Egy ismeretlen erő elkezdte beszippantani a Szaturnusz gyűrűit! Jézus Krisztus!
HIRDETÉS
Ahhoz képest, hogy 20 éve volt felkészülni az emberiségnek arra, hogy a csápos világbitorló földönkívüliek megérkeznek, szinte a semmiből érte őket, hogy egy HOLDMÉRETŰ űrhajó próbál megérkezni a Naprendszerbe. De persze a forgatókönyvírói stábnak sem volt elég 20 év, hogy egy rendes szkriptet hozzon össze.
Az Alieneknek megint július 4-én érkeznek, mert TUDJÁK, hogy az egész világ a korábbi győzelmet ünnepli és nem figyel. De amíg az emberek az elmúlt két évtized alatt megpróbálták ötvözni az idegen technikát a sajáttal, addig a földönkívüliek úgy döntötték, a galaxis ÖSSZES FÉMÉBŐL építenek maguknak űrhajót.
És itt el is érkeztünk a film első nagy bűnéhez, amit nagyjából a trailerek által is lehetett sejteni, A függetlenség napja – Feltámadás annyira grandiózus akar lenni, hogy önnönmaga dugájába dől. (Csodálkozom, hogy éppen több mint kétórás a filmidő és nem több!)
Persze a HOLDMÉRETŰ űrhajó intézménye az Egy új remény óta létezik (sőt, minden Star Wars-filmben előkerül, és érthetetlen, hogy a legutóbbi hetedik részben is mi szükség volt egy Starkiller Base-re, bár ez most mellékes), de Roland Emmerich úgy gondolta, a több biztosan jobb is, ezért ő is él ezzel az eszközzel.
Ezek leszálltak az Atlanti-óceánra! Az egészre!
Viszont a látványpornók, a pusztításorgiák, a CGI-zúzdák vagy nevezzük akárhogyan is, az utóbbi időben ritkán jobbak azért, mert hatalmasabbak (vagy többen vannak) a legyűrendő ellenfelek és még nagyobb városrészek dőlnek halomba. Csak egy pár példa a közelmúltból:
- Batman Superman ellen
- Jurassic World
- Transformers 3.
- A Csodálatos Pókember 2
Ráadásul A függetlenség napja első része sem azért volt jó film, mert jól lerohanták az egész világot az UFÓ-k és felrobbantották a Fehér Házat, meg néhány más műemléket (bár tény és való, hogy ebben a zsánerben valóban ez volt a legelső ilyen), hanem azért, mert baromi önreflexív volt, a túltolt patriotizmust tudta ironikusan kezelni, a végtelenül plasztikus szereplők pedig vicces egysorosokkal operáltak:
Nem akarok persze felszállni a régen minden jobb volt vonatra (pláne, hogy az előző rész sem volt egy hű, de okos mozi), de a Függetlenség Napja: Feltámadásból pont ez a lélek hiányzik, ami elődjében ott dobogott. Persze a törekvés most is megvan arra, hogy Chris Hemsworth faszagyerek-Will Smith pótlék legyen, és a szereplők folyamatosan badassnek tűnő mondatokat toljanak, de Roland Emmerich sajnos pályája 40 éve alatt továbbra sem tanult meg jól sztorit kanyarítani, dialógokat írni, meg úgy en bloc képekben mesélni.
A film ráadásul ugyanazt a sztorit akarja elmesélni, mint az előző epizód, amint a film elérhető majd a világhálón, egész biztos lesz, aki osztott képernyőn egymás mellé vágja a két epizód hasonlóságait. Mert az 1996-os előzővel szemben annyi csupán a különbség, hogy a földi emberek összefogásának hála világbéke alakult ki, van már űrbázisunk a Holdon, meg olyan F-16-osok, amik képesek az űrben is repülni, rengeteg fiatal szereplő, akit rokoni szálak fűznek a korábbi hősökhöz (s emiatt az egész olyan mint egy elcseszett telenovella), valamint a film sztorija szerint már nem él Steven Hiller kapitány (mert Will Smith közel 50 millió dollárt kért gázsiként, a FOX pedig szépen beintett).
Van viszont invázió, meg tudósok akik nyomok után vizsgálódnak (Afrikában, amit Hollywood megint úgy kezel, mintha ott nem is lennének külön országok), szemüveges Jeff Goldblum, aki még mindig tériszonyos, meg Thomas J. Whitmore elnök, aki a dokkmunkásoknak is tart egy buzdító beszédet.
A film másik nagy problémája, hogy még annyira sem tudományos, mint elődje, hiszen gondoljunk csak bele, vajon mennyire cseszné szét a világunkat már önmagában az, hogy a Föld 30%-át elfoglalja egy landoló 100 millió négyzetkilométernél is nagyobb űrhajó???
Oké, van erre utalás, hogy egy KICSIT megbolondul a mágnesesség, és a fél Közel-Kelet Burj Khalifástul Londonra szakad (miközben van egy vicces hommage Ememrich korábbi filmjére, a 2012-re), de ez is csak azért, mert E.T.-ék így akarják.
De biztos jó a látványa! Ugye?
Nem. Pontosabban nem annyira, hogy lepetézzen a gyakori mozilátogató.
- Warcraft
- X-Men: Apokalipszis
Csak újabb pár film a teljesség igénye nélkül az elmúlt időszakból, amik közé szépen beállhat A függetlenség napja – Feltámadás is. Mindegyiken látszik, hogy sok pénzt költöttek a CGI-ra, de egyszerűen túl steril, nem hiszem el, hogy valódi, annyira csillog-villog, vagy annyira kékre, sárgára, vörösre fényelt minden, hogy háttérképnek biztosan beállítanám bármelyiket a számítógépem asztalán, de ennél többet nem ér a digitális utómunka. A mozinéző ingerküszöbe annyira hozzászokott az efféle látványhoz, hogy ezzel már nem lehet megvenni, ez önmagában kevés.
A függetlenség napja – Feltámadás felejthető mozi, gyenge poénokkal, másolt szituációkkal, hatalmas űrhajóval és kilátástalan helyzettel, ami megoldódik, manapság átlagos digitális utómunkával, és egy filmvégi utalással, ami magában hordozza a folytatást. Remélem 20 évnél hamarabb ez nem következik be.
Komolyan mondom, jobban jártok A Nagy Függetlenség Napja-Kvízünkkel!
