Magyar, galaktikus, posztapokaliptikus, agyas, zsáner-újraértelmező. Az alábbi 10 filmet szerettük a legjobban 2015-ben!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ahogy tavaly, úgy idén is összedugtuk a fejünket a szerkesztőségben, hogy összeállítsuk nem reprezentatív, de annál személyesebb hangvételű listás anyagunkat 2015 filmes terméséről. Elsősorban azt vizsgáltuk, hogyan tágult a geekoszféra, születtek-e mérföldkövek vagy fekete lyukak a filmtörténelemben. Jelen cikkben azt szedtük össze, mely filmeket szerettük a legjobban!
10. Liza, a rókatündér
Ez az alkotás egy igényes keveréke a korszakoknak és kultúráknak. A hatvanas évek japán popzenéjétől kezdve a szüleink korabeli, jó öreg szocreál designján át a finn western-alapú muzsikáig minden megtalálható a másfél órás filmben. Ebben pedig kifejezetten egyedi, mert hirtelenjében nem is jut eszembe hasonló megoldás. Az érdekességekhez még hozzátartozik Ujj Mészáros Károly szeretete a japán kultúra iránt, ami érződik is a Lizában. /Csengeri Viktorina/
https://www.youtube.com/watch?v=JALDIrbyIeA
HIRDETÉS
9. Agymanók
Az Agymanók hasonlóan a Fel!-hez és megannyi animációs filmhez, nem kizárólag a gyerekközönség számára készült. Sőt! Olyan témákat érint, amelyeket lágyan és óvatosan burkol be annak érdekében, hogy felnőttek számára se csupán édesnek hasson, vagy egyfunkciós szórakoztató gyermeteg történetnek látszódjék holmi manókról… /Kertész Zsanett/
https://www.youtube.com/watch?v=NKy-HQVCboo
8. A tenger dala
Van ez a dolog a mélységekkel és magasságokkal: felmegy tőle a pulzus, száguld az adrenalin, általában feje tetejére áll a hormonális rendszer – nagy érzelmeket átélni összességében egy egészségre ártalmas élmény. És mégis: ha ezeket szívesen kihagyná az olvasó, akkor nyugodtan tessék átjelentkezni a robotoknak, dísztárgyaknak és más élettelen entitásoknak fenntartott szomorú rezervátumba. Vagy – mert mégis mesében vagyunk – kővé is lehet változni, minthogy a kő köztudottan minden körülmények között nyugodt és mentes a vívódásoktól. Ha ezen lehetőségek egyike sem vonzó, akkor kénytelen lesz kitenni magát az érzelmi élmények felkavaró hatásainak – viszont legalább maradhat az emberi létezésnél. Létfilozófia egy kedves, színes gyerekfilmben? Bizony, méghozzá mesterien. /Bodnár Judit Lola/
https://www.youtube.com/watch?v=RDtB28R9AGw
7. Mentőexpedíció
A vetítés előtt azon gondolkodtam, vajon zavarni fog-e, hogy Matt Damon legutóbb is pont űrhajós volt az Interstellarban, ahol ráadásul még a szkafandere narancssárga beütése is hasonló, de itt annyira más karakter, annyival viccesebb és menőbb, hogy eszembe sem jutott Nolan filmje. A karakter zsiványsága még azt is elviseli, hogy a PG-13 oltárán feláldozták a szabadszájúságot, így csak elnémított, kihagyott indulatszavakat hallunk. Azonban nemcsak Matt Damon karaktere jól rajzolt, a legénység többi tagja, a NASA agyasai, vagy racionálisan gondolkodó vezetői is épp annyira árnyaltak, amennyire kell. /Muchichka László/
6. Kingsman: A titkos szolgálat
Régóta vágyakozom egy olyan kémfilmre, ami úgy tart görbe tükröt a zsánernek, hogy humorosan megidézi a klasszikusokat (mint például a Johnny English), de mégsem lesz alpári (mint ahogy az Austin Powers), s mindezek mellé elképesztő látványorgiával operál. A Kingsmanben minden megvan, ami ahhoz kell, hogy az ember őszintén pofán tudja röhögni az egész ügynökösdit, közben mégsem kell kínosan éreznie magát, ha neadjisten nem tudja értékelni a „szupertitkos ügynök, aki megmenti a világot”-közhelyet. /Zsótér Dániel/
5. Star Wars: Az ébredő Erő
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az új film túl azon, hogy esetleg nem felel meg egyesek előzetes várakozásainak, még akkor sem hibátlan, ha a vetítés után ezt ujjongva kürtöljük világgá, aztán meg kritikát is írunk róla itt (illetve szerény személyem itt). Még a podcastadáson is érezhető, hogy a film hatása alatt voltunk, mert sokkal inkább a film erényeit, okos megoldásait emeltük ki (amiből azért akad bőven!), mint inkább a hiányosságait, aztán mire odaértünk, hogy elteljen pár nap, kijött egy némiképp árnyaltabb, de nem kevésbé ujjongó, spoilerekkel teletűzdelt kibeszélő is. /Dani Áron/
4. Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
Általánosan jellemző minden színészre – különösen Michael Keatonre és Edward Nortonra – a precizitás. A nem egészen két órás film hihetetlen aprólékossággal építkezik. A főbb karakterek mellet a mellékszereplők is nagyon nagy hangsúlyt kapnak Riggan Thomson lelki vívódásában. Galifianakis meghazudtolja önmagát, azaz levetkőzi a Másnaposokat és hitelesen adja át a folyton izguló, de a rendezője mellett őszintén kitartó producert. /Zsótér Dániel/
3. Ex Machina
Az Ex Machina egy olyan film, ami elsősorban a témaválasztása miatt érdekes, inkább kérdések feltételére törekszik és példázattal szolgál, mint, hogy önállóan és zárt struktúrában fejtsen ki hatást. De nemcsak arról szól, hogy mi történik akkor, ha a gépek intelligensebbé válnak mint mi, hanem arról is, hogy mi tesz minket igazán emberré. Bár korlátlannak és szabadnak hisszük magunkat, mi magunk is program szerint működünk, kérdés, hogy így alkalmasak vagyunk-e olyat alkotni, amely bármikor felülemelkedhet rajtunk. /Benkó Tamás/
2. Hétköznapi vámpírok
A film egyik legnagyobb erénye, hogy úgy tart görbetükröt folyamatosan az egész műfajnak, hogy az is pontosan érteni fogja, aki csak hallomásból ismeri a vámpírizmust. /Zsótér Dániel/
https://www.youtube.com/watch?v=gsg03yOAT20
1. Mad Max: A harag útja
Ironikus módon idén, 2015-ben, harminc év elteltével pont Hollywood új, folytatásokban és rebootokban tobzódó ötlettelenségszériája kellett ahhoz, hogy a vénülő George Miller igazán újra elemébe kerüljön és egy leporolt ötlettel leiskolázza a teljes nyugati-parti filmkészítést. A Mad Max legújabb részét, A harag útját ugyanis messzemenően nem csak a neve és valami ködös videótékás retrófíling viszi el a hátán. /Benkó Tamás/
