A tizennegyedik alkalommal megrendezett Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál alkotásai közt minden műfajban találunk darabokat, a formai kísérletektől egészen a rövid pillanatra felépített hatásos alkotásokig. Ezekből válogattunk egy csokorra valót a fesztivál kezdetére.
HIRDETÉS
Valami vad
Konrád Zsuzsanna filmjében egy fiatal lány medvévé változik, amivel lassan pokollá teszi családja életét. Aggódó édesanyja nem tudja, mitévő legyen, egyre kétségbeesettebben figyeli lánya állati viselkedését. Bár a rövidfilmben felismerhető a kiválasztottságról szóló történetek tipikus, jól ismert szimbolikája, miszerint egy fiatal lány élete fontos fordulópontja egy állatias átváltozásban ölt testet (ezt az is alátámasztja, hogy a filmbeli Zsófi egyetemi felvételi előtt áll). A medvévé válás hátterével nem foglalkozik, ebben a tekintetben inkább mágikus realizmusnak, mint fantasynek tekinthető a film.
Nem is az átváltozás közvetlen áldozatával, hanem annak a környezetében élőkkel foglalkozik – főleg az édesanyával. A társadalmi elvárások és lánya tényleges szükségletei között örlődik, amit Márton Eszter színésznő természetes játéka maradéktalanul át is ad. A feloldás ennek fényében csendben, de váratlanul érkezik, hogy kissé talajt vesztetten hagyja ott nézőjét.
Adgwa Ata
Kreif Zsuzsanna animációs filmje a Cannes-i Filmfesztivál után a Friss Húson is megméretteti magát. A 15 perces 2D/computer animáció egy misztikus amazon beavatási rituáléba enged bepillantást. Egy öltözködésben erősen fetisiszta jegyeket mutató, agresszív amazoncsoport egy rajtaütés során magával ragad három fiatal lányt, hogy a dzsungel mélyi hadiszállásukon saját képükre formálják őket. Ehhez ráveszik őket egy beavatási rituáléra, ahol a kígyóistenekkel szembenézve kell túlélniük.
Az izgalmas alapötlet nem egy akció animációt rejt, hanem egy misztikus, szimbolikus szinten érdekes, társadalmunk működését számtalan ponton megkérdőjelező alkotás. Kreif már az említett női öltözékek mentén számos szembenállást, a női ideálokkal asszociálható kérdéskört behoz, a felnőtté válásként is értelmezhető beavatási rituálé pedig az egyén és a közösség szembenállása kapcsán vet fel olyan kérdéseket, amelyek a mélyen bennünk szunnyadó tinédzsert birizgálják meg. A gondolatmenetet minden nagyobb fordulatnál képes olyan irányba terelni, amire nem gondoltunk volna, így tágítva folyamatosan a felvetett témákat. A lányok köré épített univerzum képileg nem mindig egyszerűen dekódolható, ezért remélem, a jövőben lesz lehetőség többször visszatérni az Adgwa Atához.
Strigoi
A Friss Hús idei magyar versenyfilmjeinek legbájosabb darabja ez. A történet egy Erdélyben élő, apja szerint semmihez nem értő Ádám kisstílű mindennapjaiba enged betekintést. A Hunorka nevű osztálytárs piszkálásával és egyéb semmittevés mókuskerekét egy fertőzött töltött gomba töri meg: Ádám a gomba elfogyasztása után szupererőre tesz szert. A fiú meglátja ebben a lehetőséget, hogy végre értékes emberként tegyen-vegyen a világban, el is határozza, ő lesz Erdély szuperhőse.
Amennyire mókásnak vagy lehetetlennek hangzik az ötlet, pont olyan szerethető, jó értelemben vett amatőr film a Strigoi. Mondhatni, az alkotói lelkesedése illik a kelet-európai szuperhős eredettörténetéhez. Megjelenik némi abszurd, mint a gyerekrajzokat (és persze néhány ropogós román lejt) átnyújtó anyuka, vagy a mulatósra gengelő helyi kezdő gengszterek, amit őszintén vállalt amatőr trükkökkel és kameraállásokkal jelenít meg. Ebben a bájosan szórakoztató hangulatban haladva képes váratlant húzni a film akkor, amikor nem számítanánk rá, ezzel a szuperhősségben valami mélyebbet, generációs fájdalmat megpendítve.
Lángbogár a zsebemben
Feiner Janka Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is bemutatott animációs filmje egy kisfiú rosszalkodásáról szól gyermeki szempontból, ahol a bejárt út nemcsak egy kaland, hanem egy tanulási út is. Ami kiemeli ezt a kis történetet az a jól dekódolható, de sosem szájbarágósan kibontott szimbolika. A kisfiú, aki az apukájával közös szerelés helyett egy lángfiúval szeretne inkább játszani a szabadban, játékos felfedezés, a gyermek önállóságának első, komolyabb szárnypróbálgatásai, ahol az újdonság varázsa mellett aztán logikusan belépnek a meghozandó első döntések is. Mindezt a remek érzékkel összefésült kétféle animációs stílus – a stop-motion és a digitális rajzanimáció – alkalmazása teszi még izgalmasabbá.
Two People Exchanging Saliva
Címe ellenére a rövidfilm kategória Oscar-díjas alkotása nem testnedvcseréről szól (csak áttételesen), hanem egy disztópikus világban mesél az érintkezés fontosságáról és a szeretet kifejezéséről. Natalie Musteata és Alexandre Singh francia rendezők filmjében tilos a csók, és ha valaki mégis erre a „förtelmes tettre” szánná el magát, arra halálbüntetés vár. De a kegyetlen rendszerek mindig megteremtik a maguk lázadóit. Itt egy luxustermékeket áruló bolt frissen kezdett eladója és a boltba sokat betérő törzsvásárló közti játékos viszony teremti meg – a mi mércénkkel mérve – az ártatlan bűnbeesést. Az abszurd mindennapok, mint a kötelező szájszagellenőrzés, a wc-ben elkövetett titkos fogmosás, vagy az önjutalmazásért járó pofonok mind olyan eleganciával sodorják a két nő szerelmét, amit talán csak egy francia filmben lehet elképzelni. A fekete-fehér, film noirt idéző világ is hozzátesz ahhoz az érthetetlenséghez, ami a film történetét is átitatja: a művelt szépség alatt pont az az esszenciális szép, az intimitás, a szeretetnyelv nincs meg, ami valóban értékessé tenne mindent. A maga furcsaságában így lesz a végkifejletig a disztópiából egy drámai szerelmi történet.
Sorrow Doesn’t Sleep At Night
Egy filcanimáció, ami 9 perc alatt jobban beparáztat, mint a legtöbb plázahorror? Ez a Chiléből érkezett darab bizony erre képes. Josefina Montino és Martín André animációs kisfilmje nem indít nagy történettel vagy az emberi elme számára felfoghatatlanul félelmetes szörnnyel, hanem egy hétköznapian fájó szituból indulnak ki: egy idős ember a macskájával kiköltözik az erdőbe. A férfi döntése nem hirtelen jött, hanem reakció egy tragikus eseményre: meghalt a lánya. A gyász és a feldolgozhatatlan hiány pedig félelmetes valójában csap le a magányos emberre. A testet öltött érzések az invasion horror eszközeivel törnek rá a férfira és a macskájára, amit a filcfigurák stop motionnel való mozgatása tesz igazán emlékezetessé, és a maga furcsa módján félelmetessé.
A Friss Hús Rövidfilm Fesztivál geekeket vonzó filmjeiről és programjairól ide kattintva vagy a fesztivál honlapján találtok további információt!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
