Az Oats Studios #2: Mitől lesz kísérleti egy filmstúdió?

Az Oats Studios a honlapján a következőképpen definiálja magát (szabad fordításban):

Az Oats Studios egy új, kísérleti filmes „laboratórium”. A stúdió az ötletek olyan független keltetője, ahol a [film]gyártás minden részletét képes helyben elvégezni az elejétől a végéig. „Nyílt forráskódú” formátummal dolgozva lehetővé válik a rajongók számára, hogy a stúdiónak és a filmkészítőknek közvetlenül tudjanak visszajelzést küldeni, sőt az adott filmek alapvető építőelemeit elérve saját kreativitásuk szerint alkossák újra a megjelent rövidfilmeket. Céljuk, hogy minél eredetibb és érdekesebb rövidfilmeket alkossanak és esetlegesen teljes filmeket vagy sorozatokat készítsenek belőlük.Ez a rövid önmeghatározás gyakorlatilag két fontosabb gondolatban foglalható össze:

1.  Az Oats egy olyan filmes vállalkozás a filmkészítés szokásos rendszerétől eltérő módon, teljesen önállóan elvégezni a folyamat minden aspektusát.

2. Az Oats igyekszik minél jobban bevonni közönségét a tartalomgyártásba és a meglévő tartalmaik továbbfejlesztésébe.

Igazából ez a két, egyszerűnek látszó szempont az, amiben Blomkamp álomprojektje eltér a megszokottól, vagyis ami miatt ők kísérleti stúdiónak nevezik magukat. Illetve van egy harmadik pont, amit alapvetően nem foglaltak írásba, viszont az eddigi munkájukból és interjúkból egyértelművé válik:
Neill Blomkamp az általa alapított és vezetett stúdió segítségével elsősorban a saját ötleteit szeretné megvalósítani. Ez pedig egy elég meghatározó formát ad tartalomkínálatuknak. Mondhatni, ha szereted Blomkamp stílusát és eddigi műveit, imádni fogod ami itt történik, máskülönben, hát, reméljük most majd megszereted.

Az Oats Studios #1: Mi a fene az a proof of concept?

1. Minden egy helyen

Miután a Chappie kritikailag és a mozikban is csúfos kudarcot szenvedett, Blomkamp valószínűleg megérezhette, hogy ideje valami újba belekezdenie Hollywoodon kívül, ha nem akarja megvárni, míg a nagyobb stúdiók teljesen mellőzni kezdenék, és szép lassan eltűnik a süllyesztőben. Persze nem gondolom és nem is szeretném azt sugallni, hogy a rendező elkeseredésében alapította meg független projektjét, hisz nem is akar teljesen elhatárolódni az álomgyártól. (Jelenleg is részt vesz Thomas Sweterlitsch, The Gone World című regényének filmes fejlesztésében, és ha minden igaz ő lesz a rendezője is, bár az utóbbi időben elég nagy csönd honol a produkció körül.) Abban viszont elég biztos vagyok, csalódása volt az egyik kiváltó ok, hogy végre belefogjon ambiciózus álma megvalósításába. Az Oats Studios alapjai azonban már sokkal régebb óta körvonalazódtak a rendezőben. 2015-ben kezdte el az előkészületeket és a munkatársak gyűjtését, két évvel később pedig már nyilvánosságra is hozta az előzetest, ami lázba hozta a világot.

A projekt indításakor, elmondása szerint, leginkább az motiválta rendezőnket, hogy a rengeteg ötletét, ha csak részben is, de meg tudja valósítani úgy, hogy az ne egy éveken át húzódó folyamaton keresztülráncigálva jöjjön létre, aminek végén már nem is azt kapjuk, amit ő eleve elképzelt. Így fogta a saját vagyonát, körbe házalta a világot és meggyőzött rengeteg elismert filmes szakembert, hogy csatlakozzon hozzá. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de igazából az egész gondolat alapja az egyszerűség, gyorsaság,  és a mérhetetlen lelkesedés.

Az, hogy a hollywoodi stúdió- és filmkészítési rendszer pontosan hogyan működik egy külön cikket érdemelne, így most nem is mennék bele részletesebben.  A mi szempontunkból most a lényeg, nagyon leegyszerűsítve, hogy a gyártás különböző fázisainak munkálataival – a castingtól az effekteken keresztül a díszletekig – a forgalmazóstúdió különböző, erre szakosodott cégeket bíz meg. Ezzel szemben az Oatsnál minden részletet helyben készítenek és intéznek el. Blomkampnak sikerült összehoznia egy 30-40 fős stábot Vancouverben, ahol stúdiója székel, a szakma minden területéről. Mivel egy viszonylag kis csapat dolgozik együtt mindenen, ráadásul külön VFX-részleggel rendelkeznek, egy- egy film elkészítése mérföldekkel gyorsabb. Sőt, mivel Blomkamp maga felel az írásért, a rendezésért, és úgy alapvetően minden munkálatért, a tartalmak  formálása is sokkal hatékonyabban történik az ötlettől a végső vágásig.

Blomkamp másik alapelve, és valószínűleg ennek hatására csatlakozott hozzá a rengeteg profi szakember, a kreativitás teljesen szabad áramlása. A saját szavaival élve ” az egészben a lényeg, hogy legyünk teljesen önállóak és azt csinálhassuk amit akarunk”. Ez persze nehezen látszik annyiból, hogy szimplán végignézzük a videókat, hisz, mint azt az előző cikkben kifejtettem, a Volume 1 nagyobb sztorijai nem igazán új keletűek, ráadásul mindegyik írója és rendezője Blomkamp. A gyártási folyamatban viszont rengeteg kreatív munkát fektetnek és egyfolytában újabb technológiákkal kísérleteznek.

Augustus elején jelent meg Kapture: Fluke című rövidfilmjük, amely az első, teljes egészében digitálisan készült videójuk.

A stúdió az utóbbi időben óriási energiát fektet a VFX-részlegének fejlesztésébe, ezért lehet, hogy azóta gyakorlatilag csak animációs tartalmat dobtak ki, köztük egy űrháborús sci-fit Praetoria és egy középkori fantasyt Gdansk címmel. Ha minden igaz mindkettőhöz készül még folytatás. Ez, az animáció felé való spontán elmozdulás jól alátámasztja azt a kötetlenséget, hogy a stúdió stábja tényleg mindig azzal foglalkozik, ami éppen leginkább izgatja őket.

Nagyszerű példa még  erre az októberben kiadott Adam: The Mirror című videójuk. A rövidfilm a Unity által készített, díjnyertes Adam folytatása. A Unity felkereste Blomkampékat, hogy velük együttműködve készítsenek folytatást a sztorijukhoz az ő real-time rendering technológiájukat felhasználva. A real-time rendering a filmkészítésben még elég gyerekcipőben jár, ezzel gyakorlatilag a rendező valós időben tudja figyelni és alakítani a CGI karaktereket, miközben a színészek éppen a greenscreen előtt játszanak. Mivel én  nem igazán értek ehhez, ezért mélyebben nem mennék bele a dologba, akit jobban érdekel mi is ez, annak tudom ajánlani ezt a cikket, illetve az alábbi videót az Adam: The Mirror készítéséről.

A lényeg tehát, hogy az Oats Studios kisérleti jellegét egyrészt a gyártási folyamatok egy fedél alá terelése és a csapat kreatív és döntési szabadsága jellemzi leginkább. Ezek tényleg olyan aspektusok amikkel nem  igazán találkozhatunk hasonló stúdiók esetében.

Blomkamp gyakorlatilag megalkotott egy saját filmes játszóteret, ahol kedvükre csinálhatnak amit akarnak.

Érdemes egyébként megnézni legalább egy videóinterjút Neill Blomkappal és egyből érthetővé válik, miért is kezdett bele az egészbe. A rendező elképesztő, gyermeki lelkesedéssel tud beszélni a sci-fi filmekről, történetekről. Ha valakiről, akkor róla tényleg el tudom képzelni, hogy csak úgy neki áll egy saját ötletgyár elkészítéséhez, és őszintén hisz benne, hogy működni fog. De az sem véletlen, hogy ezzel nem sokan próbálkoztak még. Egy ilyen cég fenntartása nem könnyű feladat, főleg ha a terméked ingyenesen elérhetővé teszed. Erre Blomkamp a közönségben véli megtalálni a megoldást.

2. Crowdfunding, vagy amit akartok

Az nem új dolog, hogy az emberek közösségi finanszírozással szeretnék megvalósítani álmaikat, legyen az egy utazás, egy regény megjelentetése, vagy egy film elkészítése. Ezt nevezzük crowdfundingnak, erről valószínűleg elég sokan hallottak már. Ilyenkor lényegében az történik, hogy egy erre kitalált platformon ( mint pl. a Kickstarter, vagy az Indiegogo) valaki megosztja ötletét a nagyközönséggel, meghatároz egy elméleti összeget, amennyire szerinte szüksége van a megvalósításhoz, azok az emberek pedig akiknek tetszik az ötlet, kisebb-nagyobb összegekkel tudják támogatni azt. Végül remélhetőleg összegyűlik a kívánt összeg. Ez az ötlet gyakorlatilag tényleg bármi lehet, gyakran gyűjtenek valamilyen újfajta technikai eszköz kifejlesztésére, vagy videójátékok elkészítésére, de indult kampány például a görögök gazdasági válságból való kimentésére is. ( Ez utóbbit nem igazán sikerült elérni).

A filmkészítés területén sem ritka az ilyen. A rajongók támogatásával készülhetett el például a Blue Mountain State című sorozatot lezáró film, vagy Zack Braff Wish I Was Here-je. A legismertebb crowfunded film talán az iszonyatosan elszállt akcióparódia, a Kung Fury.

De csak hogy közelebbi példát is említsek, közösségi finanszírozással akarta elkészíteni Csepella Olivér Nyugat+Zombik című képregényét, aminek még 2014-ben indult neki. Az ötletnek óriási sikere volt, rengeteg pénzt sikerült rá összekalapoznia,végül mégis  úgy tűnt, hogy a dolog soha nem fog megvalósulni. Most azonban ironikus módon a képregény feltámadt halottaiból, a szerző hirtelen bejelentette, hogy már a nyomdában vannak az újságok és még decemberben meg is jelennek.

Blomkamp is a közönsége segítségével képzeli az Oats fenntartását, bár amit ő csinál eléggé eltér attól , amit alapvetően crowdfundingnak nevezünk. A stúdió a videóit Youtubeon is ingyenesen elérhetővé teszi, de igazi bázisuknak a Steamet választották.  Elmondása szerint azért döntöttek a Steam mellett, mert egy olyan felületre volt szükségük, ahol nem csak ingyenesen megnézhetővé és letölthetővé tehetik filmjeiket, hanem egyéb kiegészítő tartalmakat is fel tudnak kínálni a jövendőbeli rajongóknak. A Steamen ugyanis nem csak a videók érhetők el ingyenesen. A Rakka, Firebase és Zygote rövidfilmekhez fejenként 5 euróért miénk egy- egy DLC, ami tartalmazza a szörnyek 3D grafikáit, concept artokat, videó és hang anyagokat, scripteket, gyakorlatilag minden nyersanyagot amiből az alkotók dolgoztak. Ezzel a csapatnak két célt akar elérni.

Egyrészt szeretnének kiépíteni egy komolyabb online közösséget, akik saját ötleteikkel tudnák segíteni a történetek tovább fejlesztését. Blomkamp inkább ” veszélyesnek tartja azt, ha egy rendező elkezd hallgatni az egyéni véleményekre” és aszerint kezdi átalakítgatni művét.

Ezzel szemben úgy képzeli, hogy ha a közönség képes arra, hogy elkészítse a saját változatát a filmből, egy egészen új dimenzió nyílik meg a készítő közönséggel való kapcsolatában.

Másrészt a letöltésekből befolyt összegből tartanák fent a stúdiót és támogatnák a további filmek, illetve az esetleges folytatások elkészítését. Ez az egész Oats Studios elképzelésének legkritikusabb pontja. Tavasszal a rendező még úgy nyilatkozott, hogy tervei szerint, ha kisebb adagokban tudja bemutatni ötleteit és az elnyeri a közönség tetszését, annyira, hogy hajlandóak is kifizetni azt a kis összeget a plusz tartalmakért, a rendszer gazdaságilag önfenntartóvá is válhat és a közönségnek leginkább tetsző ( tehát anyagilag is legjobban támogatott) PoC-ből akár egész estés verziókat is tudnának készíteni. Ha pedig nem jön be az elképzelés, bármikor képesek kiszállni a dologból. A Zygote után viszont arról beszélt, hogy még mindig igyekeznek kitalálni, hogyan is lehet fenntartható a stúdió működési mechanizmusa, mert rengeteg ötlet egyelőre túl drágának bizonyult a megvalósításhoz.

Hogy az Oats Studios működése tényleg fenntartható lesz-e hosszú távon, az egyelőre eléggé kérdéses, és az sem tiszta mikor derülhet ki, hogy be kell fejezniük amit csinálnak. Elképzelhető, hogy egész egyszerűen csak nem gyártanak több tartalmat egy idő után, vagy változtatnak a működési elveiken és külső finanszírozási forrásokhoz nyúlnak.

De az Oats Studiosban pont az a gyönyörű, hogy Neill Blomkamp fogta magát és elkezdte felépíteni terepasztalát, ahol kedvére kísérletezhet ötleteivel ahogy akar, minden megkötés nélkül.

Én személy szerint nagyon lelkesítőnek tartom azt, amit  művelnek. Ha nem is feltétlenül tetszik minden, ami kijön a kezük alól, a próbálkozásaik végtelenül pozitív üzenettel bírnak az egyre inkább az újrahasznosításba menekülő amerikai filmgyártás tükrében.

Az egyetlen ami kicsit árnyalja a lelkesedésem az a bizonyos 3. pont, azaz hogy alapvetően csak saját ötletek megvalósításán dolgoznak. Ahogy azt előző cikkemben is említettem, rengeteg, remek proof of concept kisfilm tűnik el a süllyesztőben az évek során. Nagyon tudnék örülni neki, ha Blomkampék felkarolnák ezeket az ötleteket is és mondjuk egy kis crowdfundinggal megtámogatva segítenének a készítőknek megvalósítani a nagyfilmeket, ezzel sokkal színesebbé téve saját kínálatukat is. Persze ez egy elég naiv gondolat és alapvetően teljesen más célkitűzéssel indultak el, így nem is róhatnám ezt fel ezt nekik.

Az Oats Studios nyilvánvalóan nem fogja megreformálni a filmgyártást, de egyáltalán nem is ez a célja. Neill Blomkamp ambíciózus kis vállalkozása azonban egy igen izgalmas projekt, amire érdemes odafigyelni a jövőben is, mert még rengeteg meglepetést tartogathat a számunkra.

Források: 
The Verge – Neill Blomkamp interjúk
www.Oatsstudios.com