Az utolsó szamuráj sokban hasonlít az álomgyár háborús filmjeihez, ám egyvalamiben mégiscsak felül tud emelkedni rajtuk.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az amerikai polgárháború sötét emlékeitől gyötört Nathan Algren (Tom Cruise) a császár kérésére érkezik Japánba, hogy kiképezze, és a lázadó szamurájok ellen vezesse a földműves parasztokból álló hadsereget. Amikor azonban a szamurájok fogságába esik, újra felfedezi azokat az értékeket, amiket nem csak a nyugati világból hiányol, hanem a modernizáció útjára lépett Japánból is kezd kiveszni.
Az utolsó szamuráj ugyanolyan felszínesen mutatja be szamuráj kultúrát, egyszerűsíti le a karaktereket, és a történelmi hátteret, szituációkat, mint a hasonszőrű álomgyári háborús eposzok. A nemzeti önérzet ápolása, vagy a fejlődés kritikája mellett azonban nem az üres patriotizmus, hanem a szamurájok hihetetlen lelki erejének és egyedülálló becsületkódexének az idealizálása vezérli a romantikát, és a lendületes történetszövést. Mintha csak a Farkasokkal táncoló Japánba ültetett parafrázisa pörögne a szemünk előtt, ahogy a hazájában csalódott, megtört harcos egy eltűnőfélben lévő kultúrában találja meg a lelki nyugalmat, ám ezúttal a szamurájok morális fölénye nemcsak, hogy mindvégig nyilvánvaló, hanem végső soron eredményes is, így lepergetve magukról az öncélú heroizmus vádját.
HIRDETÉS
